A következő bejegyzéseknél  nem az ingatlanos, hanem a sikeres címke kerül  előtérbe. Olyan sikeres magyarokról fog szólni, akik kézzelfogható sikereket értek el a világ különböző pontjain és ezekért nagyon, de nagyon meg is dolgoztak. Voltak álmaik, tettek érte és csoda lett a vége. A bejegyzések oka, hogy tudjunk inspirációt meríteni olyanoktól, akik mai ésszel, itthonról nézve, a szinte lehetetlent vitték véghez és nem Hegyeshalomtól az Ukrán határig világhírűek.

Személyes kedvencem közülük: Garamszegi Zoltán, akit így elég kevesen ismertek, de Báthory Zoltánként kicsit talán többen. Hozzáteszem, hogy ő az Egyesült Államok hadseregének egyik közelharc oktatója, saját ruhamárkája van, de nem is ezzel világírű.  Pár évvel ezelőtt, a Postás strandon lógatta a lábát a Dunába, de kicsit pörgősebb életet képzelt el magának. Hát az is meg adatott.

Ju-Jitsu masters világbajnokságon nyert  ezüst és bronz érmet is. Rendben, mondhatnád, de miért ismerné őt a világ? Akkor sem indokolt a világhír, ha pilótáskodik és egy ideig az űriparban is dolgozott és őt választották  meg a Las Vegas-i otthon telepítési Nonprofit szervezet fejlesztési elnökének, akik a krónikus hajléktalanságban szenvedő veteránok segítése érdekében dolgoznak. Mondjuk ez így sem kevés.  2014 májusában Zoltán csatlakozott a Monster Jam szabad stílusú világbajnok csapathoz, Jimmy Creten Monster Truck Racing Team 2Xtreme Racinghez, mint sofőr. Nem unatkozik, az biztos, de oké, több mint amit gy átlagos Duna-parti kisvárosban csinálna az ember, de hol itt a világhír?

Szóval..... ez az idén 40 éves fiatalember, (1978. május 15. Szentendre) megalapítója, gitárosa a Five Finger Death Punch nevű zenekarnak. Innen a világhír. Ma már akár a magyar médiában is olvashatsz róluk, de nyugodtan említhetjük őket a világban elért sikereik alapján a műfaj legnagyobbjaival egy szinten. Telt házas stadionkoncertek, Japántól Ausztráliáig, a világ minden táján. Hedliner fellépések a világ legnagyobb fesztiváljain. Számtalan díj, elismerés,  2013-ban az év dala lett a  Lift Me Up a Golden Gods Awardson. 

1995-ben döntött a távozás mellett, meg sem állt New Yorkig. Itthon is zenélt, egy pár éve adott interjúban nevetve mesélte, hogy az egyik próbájuk alatt, maga Ganxsta Zolee is kifejezte tetszését. Azt hiszem elég messzire jutott.

Szerinted egy egyszerű szentendrei srácnak, mennyi esélye van minderre elszántság, hit, akarat, nyitottság nélkül. Amikor a saját korlátaidra nézel úgy, mint egy-egy legyőzhetetlen akadályra, akkor gondold át, mennyi munka van az ő karrierjében. Van vlogja , elég sokat publikál, ráadásul tök jó stílusban. Ha a zenéjük távol áll tőled, akkor is érdemes egy picit utána nézni. 

Itt az én kedvenc dalomat hallgathatod meg tőlük, A felkelő nap házának egy fantasztikus feldolgozása, remek a clip is. Ne feledd, pár éve egy átlagos szentendrei srác volt.

Milovecz László